Hát eljött ez a nap is, kicsiny blogom első napja, első bejegyzése. Igazából már régóta terveztem, hogy gondolataimat lejegyzetelem, és esetleg megoszthatnám másokkal is.
Ki tudja, kinek mit mondanak szavaim, amik egy esti sétálgatás közben jutnak eszembe…

            Így kezdetben hirtelen nem is tudom mit írjak le? A világot a saját szemszögemből? Írjak a politikáról, korrupcióról vagy a sertés influenzáról? A teenagerek mindennapi életéről, hogy hogy látom az életet?

            De szerintem elsőre nem ezeket a legmegfelelőbb blogkezdő témák. Illendő lenne valamit magamról fecsegni.

            De mit is?
Éppen felnőtt, éppen érettségi előtt álló kamasz, még tele reményekkel, energiával és tettvággyal. Amik a hollywoodi klisék szerint szép lassan majd eltűnnek életemből, és én is egy megkeseredett felnőtt leszek majd huszon-évek múlva.

Francokat… :)

Mindig is örök gyerek maradok lelkemben, és ha gondolkodásban érettebb is vagyok/leszek, sose fogom kiölni magamból gyermeteg lelkem. Indibecsszó!

            Még pár szót írok magamról, hogy teljesebb képet kapjon mindenki rólam.
Szeretek futni, -1,5es szemüvegem van, és sose tudom kibontani a gyorséttermi szívószálakat anélkül, hogy egyszer meg ne törjem. :)

Így azt hiszem elég is mára, majd legközelebb talán kiderül, hogy látom a világ egyes részeit.
Talán…